|
Rendhagyó
nekrológ...
In
memoriam
Dr.
Hetényi László
(1933-2020)
HA5BK
Ilyenkor mindig nagyon
nehéz a betűket megtalálni a billentyűzeten,
de most különösen, hiszen lapunk legtermékenyebb
szerzőjét, egykori munkatársunkat, kedves
barátunkat, a kiváló konstruktőrt
és rádióamatőrt –, aki különben
profi volt a szó igaz értelmében
–, kell búcsúztatnunk. Gondolataim minduntalan
a régi élményekre kalandoznak.
Egy 13 éves, az
elektronikára nyiladozó szemű diák
1962-ben a kezébe vette életében
az első "Rádiótechnika” folyóiratát.
Mindenre nyitott volt, ezért az első oldaltól
kezdve az utolsóig mindent elolvasott benne.
Aztán újra, majd harmadszor is. Hiába,
hosszú volt bizony az a négy hét,
amire a következő szám megjelenik majd.
Így visszagondolva nagyon érdekes, hogy
a sok, számára új cikk, téma
közül egy különösen megragadt
a fejében. A cikk szerzőjének a neve Hetényi
László okleveles villamosmérnök
volt. Utólag sorsszerűnek tarthatnám.
Pedig honnan sejthette volna még akkor ez a srác,
hogy évtizedekkel később személyesen
is megismerheti majd Őt, sőt még a kedves barátságát
is fogja bírni. Ez a fiatal, érdeklődő
gyermek majd később a HA5NM hívójelű
rádióamatőr lett, nem kis mértékben
az említett cikk hatására. Az,
hogy miért is lehet érdekes ez, a következőkben
talán kiderül...
Dr. Hetényi
László 1933-ban született Szombathelyen.
Ükszülőkig visszamenően kivétel nélkül
technikával foglalkozó elődei voltak.
Nemcsak a férfiágon, mert például
édesanyja Hughes-távírász
volt, de ő kitanulta ezen kívül a fényképészi
szakmát is. Ez jó alapot jelentett a kivételes
készségei kialakulásához.
Az
első detektoros rádiókészülékét
már 9 évesen elkészítette.
Ez meghatározta későbbi egész életét.
A középiskolát a szombathelyi Premontrei
Gimnáziumban (majd az utódintézményben)
végezte el. Ezután az egyetemi felvételéig
a helyi RAFILM Ktsz-ben dolgozott rádióműszerészként.
1957-ben
a BME híradástechnikai szakán villamosmérnök
képzettséget szerzett. 1954-ben kapta
a HA5BK egyéni rádióamatőr hívójelét
is és a HA5KBK állomás felelős
vezetője lett.
1957-ben rövid időre a lapunk
olvasószerkesztőjeként dolgozott. Innen
jelentkezett a budapesti TV-adóállomáson
történő munkára. A TV-adóban
részt vett az első (NDK-s) nagyadó telepítési
munkála- taiban. Itt hamarosan csoportvezetői beosztást
nyert. Feladatai közé tartozott az adó
zavarmentes üzemelésének biztosítása.
Kivételes szakmai tudását jelzi,
hogy rövid időn belül a rendszerből 72(!)
db, drága és sűrűn meghibásodó
elektroncsővel működő fokozatot tudtak javaslatára
kiiktatni a nagyadóból úgy, hogy
annak a műszaki paraméterei még javultak
is az eredetihez képest.
A 24/48 órás
munkabeosztás két egymást követő
szabadnapján másodállást
vállalt az előző munka-
helyén, a Rádiótechnika
szerkesztőségében, mint rovatvezető. Közben
munkatársai közreműködésé-
vel
megalkotott egy 10/2 W teljesítményű TV
átjátszóadót is, lerakva
ezzel a későbbi TV-reléhálózat
alapjait.
'63-tól az Elektromechanikai
Vállalatnál először „külsősként”
részt vett az akkori, újnak számító
4 kW-os adó egyes fokozatainak elektromos és
mechanikai megtervezésében. Később,
1964-ben már teljes munkaidőben az EMV-ben dolgozott
önálló laborvezetői megbízással.
Itt a társlaborokkal együtt fejlesztették
ki az első hazai színes üzemre is alkalmazható
TV-adót.
Itt is megmutatkozott Hetényi
László elektronikai zsenialitása.
Kifejlesztett munkatársaival egy ún. fázis-
és amplitúdókorrektort, amivel
jelentősen meg tudták növelni az alkalmazott
klisztronnal elérhető kimenőteljesítményt.
Ebből komoly szabadalom is született – számtalan
egyéb újítása mellett. Eredményeiről
több nyugati plénumon is tartott előadást,
sőt az egyik ilyenen még állást
is felajánlottak neki. Ő azonban nem élt
ezzel, és tudását továbbra
is itthon kamatoztatta. Többször részt
vett OIRT és IEC üléseken is.
Közben
1969-1972 között a Kandó-főiskolán
adott szakmai órákat az esti tagozaton.
1977-ben a sza- badalom tárgyából
a BME-n le is doktorált.
1978-ban az akkori
Ipari Minisztérium híradástechnikai
főosztályára helyezték. Itt 1981-ig
bírta az adminisztrációs munkát
a sajátos habitusával (erről majd később),
és az áthelyezését kérte
a Távközlési Kutató Intézetbe
(TKI). Mint mondta, az ő keze inkább a pákához
és logarléchez, mintsem az írógéphez
szokott...
1981-ben került a TKI-hoz, mint
tudományos főmunkatárs. Itt végre
ismét áramkör-fejlesztéssel
foglalkozhatott. Főként mikrohullámú
hálózatok középfrekvenciás
fokozatait tervezte, de nem állt távol
tőle az ott szokásos parabolaantennák
számítógépes vezérlése
sem. 1993-ban innen ment el nyugdíjba, elérve
a nyugdíj korhatárt.
Szerencsés
embernek tartotta magát –, mint mondta –, mert
mindig azzal foglalkozott, ami egyúttal a szenvedélye
volt és fordítva.
Hetényi
László azonban hosszú és
eredményes műszaki tevékenységét
nem tekintette öncélúnak. Mindig
is szerette ismereteit továbbadni a tanulni vágyóknak.
Példa erre, hogy még a TV-adóban
is rendszeresen tanította kollégáit,
beosztottjait, számukra szinte továbbképző
tanfolyamokat tartott. Ennek sikerét az egykori
kollégák visszaemlékezései
is tanúsítják.
És még
szinte nem is szóltam a Rádiótechnikában
publikált cikkeiről. Pedig annak is nagy a sora.
Kijelenthetjük,
hogy lapunk legtermékenyebb szerzőjéről
beszélhetünk. Az első cikke még 1953-ban
jelent meg. Szinte lehetetlen számba venni hányféle
leírás jelent meg a tollából.
Íme, a szürke statisztikára szorítkozva:
51 év alatt 319 cikke jelent meg, de ez azonban
csak a témák száma. Ebben számtalan több folytatásos anyag is van, tehát
összességében akár 6-700 cikkről
beszélhetünk. A skála igen széles.
Csak témák szerinti felsorolásban:
Műszerek 98 db, rádióvevők 36 db, adók,
adó-vevők 34 db, ez tehát 168 megtervezett
és elkészített készüléket
jelent! Az elméleti cikkeinek száma 151.
Voltak benne elméleti-gyakorlati sorozatok is.
Hirtelenjében a TV-ismeretekről, a mikrohullámú
technikáról, a rádióamatőr
ismeretekről és az úttörőknek szóló
sorozatok jutnak az eszembe. És ne feledjük
el, hogy a Magyar Televízióban VT-s építőkészleteket
mutatott be, élő adásban, sikerrel! Csoda, hogy a bevezetőben
említett gyerek szemébe „beleégett”
a Hetényi László szerzői név?
2009-ben
Dr. Tormási György forgatott vele több,
mint két órás riportot az „Életutak
és a magyar táv- közlés története”
című sorozatban. Ez a sorozat DVD-n jelent meg,
de megtekinthető az interneten is a https://www.youtube.com/watch?v=GUhzdRjeSEs
címen.
László
életben igen közvetlen és barátságos
ember volt. Szerénység jellemezte minden
megszólalá- sát, pedig ha valakinek,
hát neki erre egyáltalán nem lett
volna indoka a hatalmas tudása és eredmé-
nyei
alapján. Ő mégis egész életében
igen szerény ember volt. Szerénységével
együtt is magasan kiemelkedett tudásával. Habitusára mi sem
volt jellemzőbb, mint a következő eset. Akkor jómagam
a BEAG-ban dolgoztam. Egyszer dél tájban
látom, hogy a gyár aulájában
a bejáratnál sorakozik az egész
vezérkar. Az igazgató, a főmérnök,
a főkönyvelő, a párttitkár és
néhány más potentát. Szemlátomást várnak valakire. Kérdésemre a személyzeti
osztály vezetője mondta, hogy „most jön
a Hetényi doktor a minisztériumból!”
Tényleg, Ő kisvártatva meg is érkezett,
a bejáratnál köszönt a reá
váróknak, de amikor meglátta Kovács
Zoltán laborvezetőt, aki történetesen
a HA5FE rádióamatőr volt, rögtön
odasietett
hozzá és pár mondatot
beszélgetett vele. Majd csak utána ment
vissza a közben zavartan toporgó „fogadóbizottsághoz”.
Most már, sajnos, csak valamelyik felhő fölött
beszélhetik meg régi rádióamatőr
élményeiket...
Dr. Hetényi László,
kedves egykori kollégánk, kiváló
tollú szerzőnk, barátunk nagyon fogsz
hiányozni mindnyájunknak! Emlékedet
a szakma, a rádióamatőrök, egykori
tanítványaid és számtalan
olvasód fogja őrizni a szerkesztőség tagjaival
együtt.
Nyugodj békében!
|
