HA 70 VLF,
avagy "Öreg szivar – nem vén szivar!"

Írta: a HA5KHC kolletívája

2003. november elején, a HA5KHC szokásos hétfői klubnapján, HA5PTL (Puskás Tivadar Laci) OM, a technikum igazgatója említette, hogy a lakihegyi „szivarantenna” 70. születésnapjának megünneplésére az iskola november 30-ra „Lakihegyi Zarándoklatot” szervez. Kérdése ez volt: valamivel „fel tudjuk-e dobni” ezt az ünnepi napot. Csikorogva indultak be az agytekervények. Némi vita után (a 2 m snassz, 80-on már dolgoztunk, 160-ra nappal nincs esély) kipattant az ötlet: 136 kHz! Ebből még nagy „durranás” is lehet! (Lett is, de erről majd később...)

Feladatok kiosztva. Az idő elkezdett rohanni. Számolás, rajzvadászat, tapasztalatok gyűjtése. Megérkeztek Vácról a trafók – köszönjük Litavecz Zoli (TALI Bt.) –, majd a 24. órában eszeveszett építés kezdődött. Elsőnek az oszcillátor (by ’6PC) és a meghajtó (ARRL) készült el, a kimenete valamilyen BUZ... FET volt. Ez 13 V-ról kb. 120...130 mA-t vett fel, de a skálaizzó szépen világított és feketedett...

Péntek délután; HA5KHC összes helyisége. Készül a „Deszkamodell–137”. Igen, a neve jelenti a felépítését! Fából készült a szentem, a végén 2 db EL519, paralel. Keresgélés, tv-sorkimenő vasak rendben, tekercsek rendben. Még a tápkábel van hátra, de azt majd holnap –, éjszakára úgysem tudunk kimenni, hát hová siessünk?

Szombat: a technikumban zajlik a MRASZ–75 Országos Rádióamatőr Készüléképítő Verseny. 1 fővel kevesebb az induló, ő különszámban és különteremben küzd a deszkamodellel. Végül is elkészült a „mű”. Kipróbálva nincs, majd másnap, a tett helyszínén.

Vasárnap kora reggel. Az FT–250 táphoz nagy nehezen elkészül a dugó, bár a vezeték nem igazán akart a lyukba beleférni. Sebaj, van drót, a gond megoldódott. HA5BIK-nál a VOLNA–3 vevő a kocsiba került –, jól is feküdte az utat a Samara!
A legénység – HA5BH, '5BIK, '5BWW, '5OEL, '5OJ – elindult Lakihegyre. Kint találkoztunk a többiekkel.

Jó volt újra a „szivar” aljában lenni, azonban nosztalgiázásra nem volt idő. Sok ember sürgött-forgott, főzött, cipelt, töltött, dekorált. (A „Pusi” vezérkara járt az élen, mint rendesen.) Nyomás a csatolóházba! Becuccoltunk, elkezdtük az állomás telepítését. Először is, mivel az antenna számunkra – végre! – túl rövid volt (mindössze 1/8-ad lambdányi), valamilyen illesztést kellett csinálni.Drót és 63-as műanyag cső volt, gyorsan elkészült az autotrafós hosszabbítótekercs, ez egyúttal a torony galvanikus földjét is biztosította. A VOLNA és a 100 m-es antennája készen állt; áhítattal hallgattuk a közeli hivatalos adó erős jeleit. Mikor lesz nekünk ilyen? Közben részt vettünk a mobiltelefon-eldobó és a winchester-lemez „távformattáló” (GIGAntikus snúrozó) versenyekben, valamint kitöltöttük az „elektroszexi dili-kvíz” lapjait is. Legyen valami vidámság is!

Indítsuk az adót! Táp be, csövek fűtenek. Szép a színük. Később az anódé is. Kevés a 100 V lezáró? Füst. Egy darab FT-táp talpa fel! Sebaj, van mááásik! Az egyik cső elnyűvődött. Anód le, elég az egy cső is! Másik táp. Lehúzott anódú csó anódja izzik! Mi vaaan? Füst! Az igazság pillanata: anód- és segédrács vezetéke felcserélve. Persze könnyű, mert mindkettő színes. Az egyik piros, a másik zöld... Jó, hogy nem volt...
Hát, aztán most mi az ördögöt csináljunk? Egy megoldás maradt: a meghajtójelet csatoljuk ki az antennára: kevesebb, mint 1 W! HA5PT Tomi OM néhány kilométerről figyel bennünket, nem hall semmit! A föld szép lassan kezdett alattunk megnyílni... No és, hogy az egészre rátegyük az „áfát”, a deszkamodellre a ’KHC-n fellelhető több tucatnyi 6,3 mm-es jack-aljzat helyére az egyetlen és legeldugottabb helyen levő 5,8 mm-es került. Abba persze valahogy nem akart belemenni a 6,3-as dugó, a timsó pedig otthon maradt. Jött hát az aljzaton keresztül kibújtatott árnyékolt kábel.

Mennek a CQ-k. Nagyon sok. Ebben már jók vagyunk. Valami megy ki az antennára is. Déltájt a teljes csőd figyelt a kerítés mellől bennünket, kaján vigyorral az arcán.

Kicsit lecsitultunk, de a CQ ment tovább. Ó, azért ilyen már nincs! 14.18 UTC: megvan a második! OM2TW, Rich válaszolt Szlovákiából, Szeredről. A kapott riportok 559-579 közöttiek voltak. Nála is gyűltek a .../7 hívójelek.

A „csoda” ezzel véget ért, több állomást nem hallottunk. Bontjuk az állomásunkat. Valami euforikus érzés tart mindannyiunkat a hatalmában: fantasztikusan jó! Hazafelé az autóban egy csendes kérdés: „Emberek! Lehet, hogy mindjárt csörög az óra és fel kell kelnem? Lehet, hogy csak álom volt az egész?...” Nem volt álom!

©RADIOWORLDmedia   ebmaster@radiovilag.hu