CÍMLAPNosztalgia szuperkészülék két
ECH84-es csővel, Írta: Kóczián László HG6IFK Még 2002. novemberében történt, hogy Bodonyból, ahol 10 éve élek, lementem Pestre, a HAM-bazárba, pár fontos dolgot beszerezni. A vásárlás után szóba elegyedtünk Békei Ferenc főszerkesztő úrral. A csevegés eredményeképpen kitűztük a célt: működő vevőkészüléket építek 4 db amerikai dugasztápból és két ECH84-es csőből, nem a Nobel-díjra, hanem a kellemes és hasznos időtöltésre törekedve. A főszerkesztő úr előzékenyen rendelkezésemre bocsátotta a szükséges alkatrészeket. Jó hangulatban váltunk el; közelgett a szilveszter. Nem hittem volna, hogy a dolog nem is olyan egyszerű. Végül is számos változat után megszületett az alább ismertetésre kerülő rádió: az antennát nagyon szereti, viszont a hangerő csekélyke. Az egyenes vevő visszacsatolással ugyanekkora hangerőt adott, nem volt eléggé szelektív és gerjedezett is. Ráadásul egy triódával nem igazán tudtam mit kezdeni. Tehát: szupervevő! A kapcsolási rajzát lásd alább!
A HAM-bazárban kapható amerikai dugasztáp 110 V-ból állít elő 12 V egyenfeszültséget. Két darab primerét sorbakötve már csatlakoztathatjuk a hálózathoz, a 10 V többletfeszültség semmilyen rendellenességet nem okoz. Az első, (1)-jelű dugasztáp szekundere a második dugasztáp szekunderére csatlakozik, így a (2)-es primere szolgáltatja az anódfeszültség előállítására szolgáló váltófeszültséget. A dugasztáp diódáiból épült Graetz egyenirányító és RC-szűrés után mintegy 150 V anódfeszültség áll rendelkezésünkre. Jól kell vele gazdálkodni, mert a terhelés nagyokat haraphat le belőle. Az elkókat veszteségi áramra válogatni kell! Pár napos kísérletezés után már megfelelőre formálódnak az elkók a sokéves padláson lakás után. A (3)-as dugasztáp szekundere szolgáltatja a fűtőfeszültséget úgy, hogy a csövek fűtőszálait sorbakötjük. Először egyenárammal próbáltam a készülék csöveit fűteni – megtakarítandó a dugasztáp szétszedését. Kicsit búgott így a rádió, tehát váltóáramú lett a fűtés a két cső közötti összekötés leföldelésével (fűtésközép). Az első (bal oldali) ECH84 normál szupervevő kapcsolásban üzemel. Az antenna (3 m huzal) közvetlenül csatlakozik a modulátorforgóra. A modulátor tekercse 120 menetes, 10 mm átmérőjű régi Orion tekercstesten. A modulátorforgó 500 pF-os. Az oszcillátortekercs: rácskör 30 menet, anódkör 80 menet. Az oszcillátorforgó 380 pF-os, paddingkondenzátor így nem kell. A heptóda anódja egy Dániában gyártott 455 kHz-es KF-trafóra csatlakozik. (Egykoron egy 20 Ft-os Ezermester egységcsomagba 10 db volt ebből belehajítva, használatlanul.) A KF-trafó leágazás nélküli. A KF-jelet a második ECH84 triódarácsra csatoljuk 47 pF-on keresztül, ez mint audion erősíti és egyenirányítja. A trióda anódjáról a heptóda mint végcső első rácsára jut a HF-jel, 100 kohm – 10 nF tagon keresztül. A 2., 3., 4. rács egymással összekötendő; ők a segédrács, a fékezőrács belül össze van kötve a katóddal. A trióda és heptóda anódja között 220 pF negatív visszacsatolás van, nagyon jót tesz a hangminőségnek. A katódba az 500 ohmos ellenállásnál kisebbet ne tegyünk, mert megnő a katódáram, a hangerő viszont nem. A (4)-es jelű dugasztáp trafóját kiépítjük, a lemezmagot szétszedjük és egyoldalasan légréssel rakjuk ismét össze. Egy „igazi” kimenővel sem hangosabb a készülék. Későn vettem észre: a HAM-bazárban kapható volt az ECL80-as cső, ennek mindössze 300 mA a fűtőárama; a kapott hangerő biztos, hogy nagyobb lett volna. Összefoglalva: a két cső, a négy dugasztáp és a hangszóró még mindig nincs 1000 Ft. A többi alkatrész kikerült a „meddőhányóból”. Jót játszottam, remekül szórakoztam, míg a TV-ben zajlott a ValóVilág. Legközelebb egy kazettás magnót szeretnék csövekkel összehozni, de ezt már komolyan... Üdvözlöm az amatőrtársakat, és köszönöm a szerkesztőség segítségét! Bodony, 2003. március 25. |
M á t r a i képek: |
Vihar Bodony felett és Vendégház télen (fenn) |
Nagy élvezettel |
|
|
|
©RADIOWORLDmedia webmaster@radiovilag.hu
