(Ez volt) Az Orsós Magnó Múzeum 2006. évi programja

Az idei év nagy, nevezetes hangrögzítés-történeti és zenei évfordulók sokasága. A múzeum kiállított anyaga egész évben folyamatosan a 70 éves szalagos hangrögzítés jegyében kerül bemutatásra.
Nagy zenei évforduló az 50 éves Rock and Roll, amely Bill Haley-vel kezdődően máig is nagy népszerűségnek örvend szerte a világon. A múzeumban kiállított 310 db különféle típusú orsós magnetofon mindegyikén korhű zene szól, az 1955 utáni készülékeken pedig a Rock 'n' Roll legismertebb, legszebb dallamai csendülnek fel, visszaidézve a zeneszámokhoz kötődő hangulatot.

Hagyományos, legnagyobb programunk a harmadik alkalommal megrendezésre kerülő NOSZTALGIA HÁZIBULI lesz július 1-2-án, szombat-vasárnapi hétvégi rendezvény keretében, szombat 17 órai kezdettel. A házibuli a '60-as évek gyakorlata szerint működik: az étel-italt a vendégek hozzák, a házigazda biztosítja a buli helyét, az alkalomhoz illő kitűnő zenét és kávét. A házibuli egyik programja a tombola sorsolás lesz, melynek fődíja egy REVOX A77 típusú orsós szupermagnó lesz. A hangulat felől senkinek ne legyen kétsége, tavaly éjfél után ért véget a rendezvény.

Külön előadással egybekötött hétvégi programként terveztük a 60 éves papírlemezes magnetofon bemutatását, amely egyedülálló hangrögzítés-történeti ritkaság. Erre a tényleges megjelenés időpontjához kötődően a szeptember 16-17-i hétvégén kerül sor.
 

A papírlemezes mágneses hangrögzítő

Írta: Nagy Vilmos

Németországban 1935-ben elkészült és bemutatták a berlini rádió-kiállításon a világon az első mágnesszalagos hangrögzítőt, a K1-es (Koffer 1) készüléket, a MAGNETOPHON-t. A neve levédett szabadalom volt. A II. világháborúig csak Németországban volt magnetofon, ott is csak rádióstúdiók számára.
A háború vége felé (1944-ben) a zsákmányolt német magnetofonokat vitte haza több ország, így az USA, Anglia, Japán és a Szovjetunió is. Ezek közül az országok közül az Egyesült Államokban ismerték fel leghamarabb a magnetofonban rejlő hatalmas műszaki és piaci lehetőséget. Ennek eredményeként született meg 1946 októberében a BRUSH Co. gyártmányaként a Mail-A-Voice nevű papírlemezes mágneses hangrögzítő, BK-501-es típusjelzéssel. Ezt követte egy évvel később, 1947-ben ugyanettől a gyártó kollektívától a BK-401 típusszámú, már szalagos mágneses hangrögzítő, amelyik a csodálatosan kifejező SOUND MIRROR, azaz „hangtükör” elnevezést kapta. A németek után ez a készülék a világ első „magnetofonja”.

Az Egyesült Államok úgyannyira komolyan vette a szabadalmi védettséget, hogy soha egyetlen mágneses hangrögzítőjének nem volt magnetofon elnevezése, pedig számtalan különböző típusú készüléket gyártott sok-sok vállalat, már a kezdeti időkben is. A BK-401-es szalagos hangrögzítő még papírszalaggal készült. Rendelkezem a készülék eredeti papírszalagjával, amelyen egy házi orgona-felvétel van. Kellemesen hallgatható hangzást biztosít ma is.
Miután ezzel a bevezetővel megfelelő történeti környezetet biztosítottam a papírlemezes hangrögzítőnek, így rátérhetek ennek a leírására.

A Mail-A-Voice nem elsősorban zenei hangrögzítésre készült, hanem főként diktafon céllal. Akár postai úton is elküldhető „hangos levél” gyanánt. Ezt a papírlemezes típust az Egyesült Államokban csak a Brush Development Co. (Cleveland, Ohio) gyártotta, nem is túl nagy darabszámban, mindössze 1 évig. A nálam működő csodálatos készülék érdekessége, hogy Magyarországról került hozzám, csere útján! Ez azért érdekes, mert a későbbi időkre is igaz, hogy Európában amerikai és angol gyártmányú mágneses hangrögzítők hivatalos kereskedelmi forgalomban nem voltak, csak véletlenszerűen került hozzánk egy-egy darab.

A BK-501 fémdobozos készülék, mely nem katonai célra született ugyan, de „tábori zöld” zsugorlakkos felületvédelemmel van ellátva. Mérete: 290 x 260 x 110 mm, gyártási száma: Z1873 Megjelenésre olyan, mint egy lemezjátszó. A tányéron van elhelyezve az impregnált, vasoxiddal bevont, 23 cm átmérőjű, vékony papírlemez. A papírlemezt egy 13 cm átmérőjű, fogantyúval ellátott bakelit tárcsa szorítja rá a lemeztányérra, amely 20-at fordul percenként. A bakelit tárcsán barázdák vannak, amelyek hangrezgést nem tartalmaznak, a feladata a hangszedő kar megvezetése a tengelytől a külső perem felé haladva. Az egy ponton függesztett hangleszedő kar „könyökénél” egy tüske van elhelyezve, amely a barázdába illeszkedve, bentről kifelé vezeti a kart. A kar végén magnófej van, amely a papírlemezen lévő vasoxiddal érintkezve mágneses úton rögzít jelet, illetve szed le arról jeleket. A bakelit tárcsa által le nem fedett papírlemez-részen kb. 3 percnyi időtartamú hangfelvétel készíthető. A kar oly módon kialakított, hogy minimális, kb. 4-5 gr-nyi nyomással terheli a magnófej a papírlemezt.
A 110 V 60 Hz-es táplálású készülék végerősítőt nem tartalmaz. Az erősítője 2+1 csöves. A bemenetekristály mikrofon illesztését biztosítja. Csatlakoztatható hozzá egy lábkapcsoló, mely a diktafon üzem feltétele. A papírlemezre készített felvétel, a készülékhez tartozó erős állandó mágnessel törölhető le a készülék forgása mellett.

A hangrögzítő ára 40 dollár volt a megjelenésekor. Most 200 EUR körüli az ára, de nem hozzáférhető. Szerencsémre én egy eredeti papírlemezes készülékhez jutottam hozzá, amelyre én készítettem gramofon-lemezről felvételt. Teljesen élvezhetően szól, - tessék, kérem, meghallgatni: itt! -, a frekvencia átvitele kb.100 Hz és 3 kHz közötti. Bizonyosan óriási ritkaság, a múzeumomat látogató szakemberek, hangmérnökök is rácsodálkozó elismeréssel tekintik meg.
Nálam egy, az 1940-es évek elejéről való WEBSTER-CHICAGO gyártmányú, természetesen csöves erősítővel szólal meg a készülék. Igazi muzeális megjelenéssel és hangzással. A készülék csövezése: 6X5, 6SL7, 6SN7. Csodálnivaló ezen a 60 éves készüléken, hogy minden alkatrész eredeti benne és úgy működik kifogástalanul!

A fentiekben leírt papírlemezes mágneses hangrögzítő az egyik legértékesebb múzeumi kincsem, az 1940-es évek elejéről való RADIONE német stúdió-magnóval, az 1952-es EMICORDA hordozható studió-magnóval, vagy az ugyancsak angol EMI cég első hordozható riportermagnójával együtt. Az egyik legcsodálatosabb és Európában talán egyedülálló darabom, - amelyhez alig egy hónapja jutottam hozzá az USA AMPEX Co. elnökétől - az ausztrál, hordozható stúdió magnó, a BYER 66-os készülék, mely 1955-ből való, csöves, monó, profi gép, csodálatos hangzással. Ezzel a gyűjteményemben minden, tudomásom szerinti gyártó ország gyártmánya szerepel (19 ország) és több, mint 120 gyártó cégtől van működő, kiállított készülékem. Ezt fogalmazta meg a múzeumot nemrégen meglátogató volt Telefunken és Grundig cég magnótervező mérnöke (Ő maga is gyűjtő), amikor megerősítette, hogy ez valóban a világ legszélesebb szalagos magnó gyűjteménye.

Kérem, győződjenek meg Önök is erről! Viszlát, a múzeumban!

(Terény, 2006 november)