CÍMLAP  A CÉGRŐLLAPJAINKHIRDETÉSHAM-bazárMIEGYMÁS  CÍMLAP

 
29. HA–QRP 200230. HA–QRP 2003 | 31. HA–QRP 2004 | 32. HA–QRP 2005 | 33. HA–QRP 2006
34. HA–QRP 2007 | 35. HA–QRP 2008 | 36. HA–QRP 2009 | 37. HA–QRP 2010 | 38. HA–QRP 2011
39. HA–QRP 2012 | 40. HA–QRP 2013 | 41. HA–QRP 2014 | 42. HA–QRP 2015 | HA–QRP 2016

31. HA-QRP Contest – 2004
.

 

Hazai eredmények .pdf-ben  

Results of the Foreign Category in .pdf  


 Szemelvények a logokból

A januári lapunkban már előzetes válogatást adtunk az érdekesebb 80 m-es DX-ekből, de íme, vannak még továbbiak is: A61Q, FP/VE7SV, K6JHF/HI3, HP1IBF/8, HK1XX, HV0HQ, HP3XUG, PJ2/DL5CW, PJ7/K3TC, 7K1JHN, EX8VAA, EY7AF, YI9KT, VU2CON, 7X4AN, 9K2MU stb.

Kiragadott megjegyzések.  HA1KSQ: VFO a '60-as évekből, 3 csővel (EF86, ECC85, 6ZS1P). Kicsatolás az FD4-es antennára: 3 menet, hangolatlan. Output: 300 mW.  HA5A: TS760D, FT920, beállított 6 W RF-output. Antennák: 4 squar (4 dir.), DeltaLoop, Flag receiver system (4 dir.) + Preampl.  HA5CKF: Ennyi jött össze, de sok örömmel. A nehézségek, feltételek változatlanok, mégis minden év versenye szép emlékeket idéz. Kell ez nekünk! Köszönet a szervezőknek és a részvevőknek!  HA5X: Szeptember végén két lányunk született. Az etetések, pelenkázások között kevés időm volt QSO-zni. De azért "klassz" játék volt!  HG5Z (op HA1CW): Idejétmúlt a verseny egyéniekre szabott időbeosztása. A megoldás pl. ez lehetne: 100 óra saját elhatározás alapján, WPX-szerűen.  HA6DAA: Friss engedély és életem első versenye! Jó volt. Külön köszönet HA6PC Gyurinak az adó-vevőért (home-made, BLX14, 8 W)! Az ant.: Inverted V.  HA6OT: Kellemes élmény volt, amikor ezt a szöveget prüttyögő jeladót hallottam a verseny első napjaiban, 3542 kHz-en: "VVV DE OK1IF, OK1IF BEACON PWR 2 W ANT LW 42M QTH JO70MS = NW TESTING RIG HOME MADE WITH DIRECT MIX = NW IS RUNNING HA QRP CONTEST = TRY IT TOO = NW PAUSE
8 SEC".
 HA6ZQ, mint megfigyelő: Nem is olyan könnyű SWL-nek lenni! A korrekt, a QSO-partnerek nevét is feltüntető SWL-QSL-eket ezután mindig expressz fogom megválaszolni!  HA7VP: Elszántan gyötörtem magamat, de hiába. Állomás híján gyenge eredmény született. (Tcvr: RT-QRP, kb. 8 W + dipól.)  HA7WEN: Egy teljesen új adó-vevővel indultam. Majd írok róla cikket.  HA8WY: Nálam mindig eléggé erős QRN volt. Örülök, hogy részt vehettem a versenyben. Mindenkinek 73 és DX!  HA670D: Gyöngyös 670 évvel ezelőtt kapott városi rangot. Erre emlékeztettünk a speciális hívójellel.  HG1000PAX (op HA6VA): Nem hiszem, hogy rajtam kívül lenne még olyan "őrült", aki ilyen hívójellel leállna versenyezni. Hát én megpróbáltam... Az egész időt majdnem egyedül versenyeztem végig.  HA0HW: Idén is néhány órára bekapcsoltam 80 m-en, hogy lehetőséget adjak a versenyzőknek 1-1 pont begyűjtésére, HI! Egy évtizede vezetek komputeres logot (TNX HA5NG!), így egy hívójel begépelése után rögtön látom, mikor, hol, milyen módban QSO-ztam már az állomással, cseréltünk-e QSL-lapot stb. Megdöbbenten tapasztaltam, hogy a QRP-sek többsége (96%-a!) csak rádiózni szeret, nyugtalapot nem küld. Én postáztam a QSL-t, ám válasz nem érkezett. Pedig az ilyenféle visszaigazolás is fontos része az adóamatőrök tevékenységének!  5B/HA5RT: Sajnos, a QRN most sem volt kisebb, mint pl. a korábbi EA6-os és EA8-as expedíciók idején. Egyik este Sanyi op beszólt az erkélyről, hogy nincs egy felhő sem az égen, mégis villámlik. Ez különösen esténként volt jellemző, így ezért nincs pl. japán QSO-nk vagy más, távol-keleti állomás a naplónkban. A zaj elnyomta a jeleiket.

DL1MDU: Köszönet a színvonalas, érdekes verseny megszervezéséért! Kellemes, izgalmas, fáradalmas egyhetes szórakozás volt. Idén is a jó öreg FT77 és a DeltaLoop állt rendelkezésemre. Ezúttal azonban egy Piramis is felkerült a házunk tetejére: árbocmagasság 16 m, rezonancia 3530 kHz, SWR 1:1,1. Nem vizsgázott jól, de kisebb változtatásokkal újratelepítem, remélem, hogy több sikerrel! A HA-állomások nem voltak olyan aktívak, mint az elmúlt években.  LZ1IA: Very nice contest!  OK1FVD: Kissé késve küldöm a logot. Egyedülélő, 74 éves nyugdíjas vagyok és a betegségem miatt nem tudtam időben postára menni. A HA-QRP verseny egyike a legjobbaknak ebben a kategóriában.  OK1OB: A verseny ismét tetszett, a terjedés is jó volt. Már kezdem megszokni a mindennapi helyi, széles sávú, S9 + 30 dB-es zavarást (100 kHz-től 7 MHz-ig), a délutáni óráktól 22-23 óráig. Számomra így nagy a pontveszteség. De így sem bánom, mert megérte versenyezni!  YU7OP: A belorescsenszki Szergej barátunk 15 éves, GU19-es (5 W-os) adót és 15 m-en kifeszített Inv. V antennát használt. A hívójele RK6ATQ. Fárasztó és tűrőképesség-vizsgáló verseny, de aztán vannak momentumok, amelyek rögtön feledtetnek mindent. Ez benne a varázs, ez adja meg a kedvet ahhoz, hogy na még egy kicsit, na még egy félórát, azután lefekszem. Csodás dolgok ezek a percek, mert 6 W-tal sorba állni és 1-1 DX-nek könyörögni a QTH-ért és a névért, hát nem egy normális dolog, de ha bejön!... az egy nagy produkció és kimondhatatlan öröm.

Fáber József HA5JJ
jfaber@radiovilag.hu


Díjátadás után, a Puskás technikum udvarán (b.-j.): HA6ZV, '6NW, '7JJS, '6NL, '6ZQ, '6VA, '5IW, '7ANT, '6FQ/9

GYORSHÍR

A 31. HA-QRP-n a Rádiótechnika folyóirat csapata 2004. november 2-től 9-ig az 5B DXCC-körzetből, Ciprusról (Limassolból) volt hallható.        80 m-en a HA-QRP verseny alatt az 5B/HA5RT/QRP hívójellel működtünk.        Az operátorok: HA6ZV Tibor, HA6PS Zsolt, HA7JJS Al és HA6NL Laci.        Más sávokban a CEPT előírásainak megfelelően az 5B/saját hívójellel dolgoztunk.        A nyugtalapokat az itthoni büróba kérjük!         5B/HA5RT: QSL via HA6NL.        73!   HA6NL Laci

HA6NL Laci

HA6PS Zsolt

HA6ZV Tibor

HA7JJS Al

.

Ciprus 2004 — HA-QRP Ázsiából
Írta: Földi László HA6NL   Fotók: Kiss Tibor HA6ZV


Már gyermekkorom óta sokat foglalkoztatott, hogy a nyár miért nyár, a tél miért tél. Később aztán újabb problémát jelentett, miként lehet a Föld másik felén nyár, nálunk pedig tél. További érdekesség: Milyen lehet ezt átutazni, áthidalni –, tehát, megtréfálni a természet rendjét egyik pillanatról a másikra. Egy ilyen utazás még képzeletben is fantasztikus, hát még a valóságban!

Az idei QRP alkalmára Genfbe szóltak a terveink. Nem rajtunk múlt, hogy nem jött össze. Korunk sok-sok értelmetlenségei még a mi kis csapatunk terveit is folyamatosan befolyásolják. Néztek már bennünket bankrablónak (HB0), betörőnek (az OE-körzetben, de éppen HB0-ba menet), terroristáknak (EA8), spionnak (EA6). Most sem történt más, ugyanis az ITU-nál is szigorították a szabályokat a 2001. IX. 11-i borzalmak után, így hétköznap csak 15 és 22 óra között vendégeskedhettünk volna a 4U1ITU-n. Azután a legfeljebb négynapos limit sem kedvezett nekünk.

Ezek után, fájó szívvel, a tartalékhelyek valamelyikére kellett koncentrálni. Nem volt egyszerű feladat, ugyanis a november első heti időpont éppen az őszi-téli átállás ideje az utazási irodáknál. A novemberi indulásra még nem, az október végire már nem lehetett biztos és pontos ajánlatot találni. A magyar ember azonban leleményesnek számít a világban. Kihasználva korunk internetjét, egy olyan – szinte kockázat nélküli – megoldásra sikerült lelni, amit mindannyitok figyelmébe ajánlok. Nevezetesen, hogy a kiszemelt úti célt a repülőjegy-ajánlatok címén beütöttem a keresőbe. Következtek az időpont-lehetőségek. Ciprusra a szóba jöhető október 31-ére és november 2-ára valami hihetetlenül alacsony árajánlatokat dobott ki a gép. Persze, azonnali telefonálás következett, hiszen megfelelőképpen hitetlenkedők is vagyunk mi. Nincs baj, annyi ez! Azonnal megrendeltem „on-line". Nem voltam eléggé gyors, így az első – nekünk kedvezőbb – indulás kilőve. Azonnali fixálás, befizetés, visszaigazolás, és még egy hét sem telik el, máris kezemben az 50%-kal olcsóbb jegy a menetrend szerinti magyar gépre. Elkezdődhetett a megfelelő QTH kiszemelése alkalmasság, valamint ár szerint. A kiszemelt hely magyar kapcsolatát megkeresve, utazásunk egyértelmű célját egyeztettük előbb a hazai partnerrel, majd rajtuk keresztül a konkrét szálláshellyel. Sikerült a helyet minden irányból megtámasztanunk. Limassolba megyünk, a Hotel Atlas apartmanjába. Jól jön a hazai partneriroda, hiszen be tudunk mindent fizetni, és néhány nap múlva már a gépemen vannak az e-mail visszaigazolások, utazási szerződések, részvételi jegyek; minden, ami kell... Nem ellenreklámként szánom, de a legjobb prospektus-, akciós-,  lastminutos-ajánlatot is leköröztem legalább 30%-kal! Mellesleg eléggé biztonságos megoldásnak is látszik, hiszen mindent, ami az utazáshoz kell, itt tarthatok a kezemben, kintről és itthonról is. Talán az egyetlen kellemetlenség – ha nagyon szőrösszívű akarok lenni – az éjszakai utazás.

Gőzerővel peregnek a napok. A CQ-WW-160m SSB-verseny után, hétfőn hajnalban már OM/HA5RT/QRP vagyok, nem kis meglepetést okozva többeknek. Elég sok összeköttetés került a gépbe annak ellenére, hogy csak néhány órányi lehetőségem volt. Tetézve a dolgot, még otthonról is csinálok néhány QSO-t. Sőt, már a HA6PS Zsolt is bekapcsolódik néhány órára! Megtapasztaljuk a kellemesen csilingelő QRP-állomások aktivitását. Persze, ezt az egészet egy kis reklámnak is szántuk, hiszen nem fordult még elő, hogy egy állomás logjába a HA-QRP alatt a »Rádiótechnika« hívójele 3 országból is bekerülhetett!

HA7JJS Sanyi QTH-ján gyülekezünk. Főszerepben a horgász-mérleg. No, ne kalandozzunk el, nem iktattunk be még egy önsanyargató pecázást is, csak cuccolunk. Négyünknek összesen 80 kg lehetősége van, mivel menetrendszerű a repülőjárat, nincs lehetőség a túlsúlyra. Én már meglehetősen megvágtam a csomagot odahaza, megriadva a percek alatt szükséglistára tett 49,6 kg-os pakktól. Azt azért tudni illik, ebbe az antennazsák, a rádióscucc és a hadtáp, valamint néhány fehérnemű, meg ilyesmi is bennefoglaltatik. A fájószívű újragondolást egy kisárboc, néhány kiegészítő egység, csatlakozó, alkatrész, kikötő és a kajacsomag erős minimalizálása bánja. 12 kg-ot sikerült lefaragnom, ám így biztos, hogy legalább egy botot kell majd szereznünk a dipólnak, s nem lesz káposztás bab sem a menüben.

Teljes a csapat: HA6ZV Tibor, HA6PS Zsolt, HA7JJS Al és én. Van kiknél szétosztani az anyagot, hogy elfogadható határon belül maradjon az öt poggyászunk. Csoda történt: 77 kiló, de azért így is roppant nehéz (a kézipoggyász TEN-TEC OMNI V.-éről és FT102-jéről, 3 notebookjáról nem is beszélve)! A kamerák, fényképezőgépek már csak a habot jelentették a tortán. Jó korán bevackolunk. Már nem kellenek vámáru-nyilatkozatok, gyári számok, meg hasonló tortúrák. Megyünk, mint kés a vajban, van idő unatkozásra is. Talán 5 percecskét még szundikáltam is, hiszen nagyon rám csodálkoznak, amikor feléledve körbenézek. Ebből sejtem, hogy némi horkolás sem maradt el.

Felszállunk... Larnaca... Minden csomagunk megjött, nem is annyira a végén. Az utazási iroda képviselője nagyon kedvesen fogad, átad a taxisnak és irány Limassol hajnalban, bal oldali közlekedéssel! Szörnyű, mintha tükörben lennénk! Szerencsére az öregúr csak egy igazi ciprusi nótával küzd... Hú! Egy  jobbra nagyívű kanyarintás és máris az Atlas előtt vagyunk. Minden úgy van, ahogy kértük: az udvar és a medence felé néző legfelső szint. Csakhogy! Az utcafronton van még egy emelet, ám ez nem olyan nagy gond, volt már rosszabb antennatelepítési lehetőségünk is. A szerelés azonban marad napközbeni teendőnek, mert a kis hazai után úgy dőlünk el, mint a fal nélkül maradt zsák.

Gyors elalvó és gyors kelő hírében járok. Ez rádiós ferdehajlam, de legtöbbször hasznomra válik. Az erkélyt Katt a NAGYOBB képhez!kémlelem. Nem titok: az antennahelyeket és a kikötési pontokat mérem fel, persze egyelőre csak szemmel. Remélhetőleg meg lehet oldani az elhelyezést. A kávéillat megcsapja a többieket is, így egy kicsit kevesebb a nógatás. Bármennyire is volt lelevelezés, csak a főnök tud a tető belakásáról... Délutánig várni kell. Becserkésszük a környéket. Nem mondom, nem épp' magyarbarát árak díszelegnek az árukon! Nincs mese, a „folyékony-kenyér" és a tömör is elengedhetetlen. Csak a mennyiség pénzkérdés. Ez a hely Limassol északkeleti, üdülő-övezete. A tengerpart látszik az erkélyünkről. Itt van a régi kikötő is, melyet ma már csak kisebb hajók birtokolnak. A kocsibérlést is fontolgatjuk, de nem igazán nagy a lelkesedés az első tapasztalatok alapján, pedig itt az árak magyar szemnek sem rosszak. Egyelőre halasztva a dolog. Azt sejtjük, hogy hétvégén kisebb lesz a forgalom, talán majd akkor... Nem sok lehetőség van a felderítő körútra, hiszen Tibor valami enterovírussal bajlódik, én pedig a legkisebb köhintésre is kemény fájdalmakkal küszködök. Ha mellhártya-gyulladás, akkor az nemigazán szereti a sétát. Az inhalálás borzalmai, kis izzasztás, azután megjön a főnök...

Megvan a tetőkulcs! Tele van a tető vízmelegítő-elemekkel. Gyors felmérés: a 80 m-es dipól a legfontosabb. Mivel a kisárboc nem utazott, szükségképp partvisnyélre kerül a közepe, a hidegoldal lejtősen, éppen HA-irányba. A melegfele egy darabig megy egy helyileg adott árbochoz, majd kényszerből kicsit megtörve menne az épület sarka felé. Igen ám, de kéne még másfél méter! Beáldozzuk a WARC-os GP-t. Ferdén kitoljuk a sarkon. Éppen kiadja, viszont így egy antennával kevesebb van. Majd lehangoljuk a 80-ast; volt már rá példa. Nem egy királytigris, de ez van. Viszont a DUNAX 7-14-21-28-as GP-nek egészen szuper helye lett itt, a kb. 25...30 m magasságú tetőn. Van egy kis kavarás: a radiálok nemigazán stimmelnek, aztán a villámvédelem is feleslegessé válik. Kis toldozás-foldozás, csippantás, átrendezés... Borzasztóan szakad rólunk a víz. Nagy a meleg. Főleg így, a harmadik, tetőn töltött óra után... Kialakul. Megy ez is rendesen, talán 20 m-en gyengébb, mert valószínűleg beleszól valami helyi tereptárgy, amiből van elegendő. Gyorsan visszaformáljuk a tetőt. Normál-szemhez igazítjuk a levezetéseket... Lehet rádiózni! Egész gyorsan megvan az első visszahívás, 80 m-en. Egy bolgár. Jól szól, aztán néhány orosz, meg a rettenetes zaj. Nem kis meccs kihámozni egy-egy hívójelet!

Eddig sem volt titok, hogy az éteren kívül igyekszik kis csapatunk másképpen is meghódítani a környéket, ahová vetődünk. Cipruson ez a fárnya „Balra tarts!" egy újabb akadálynak tűnik. Belevágunk. Már idehaza sejtettem, hogy én leszek a sofőr, így már itthon elkezdődött a szoktatás. Sőt! Én már régebben tervbe vettem ezt a szigetet, és akkor is eltöltötten néhány félórácskát a bal oldali szimulációs pilótáskodással. Most is rásegítettem egy kicsit... Nem mondom, hogy emiatt, de talán csak egyetlen dudálással csináltam végig a négy nap több, mint 600 km-ét, bal oldalon! Hozzáteszem, hogy rendesen lefárad az ember, mert minden kereszteződésre (jobbra nézek először..., jobbra nagyívben, balra kisíven kanyarodsz, mindig az utca baloldalára érkezel), körforgalomra (a jobbról jövő forgalomnak elsőbbséget adsz..., balra beballagsz a körforgalomba,  balra kisívben kilépsz) külön-külön rá kell készülni. Nem piskóta! No most: jön a kormány, a beülés, az irányjelző, a pedálok és az ablaktörlő! Egy sima, egy fordítottja... Hú! Nem akármi, de nagy hiba lett volna kihagyni. Még szerencse, hogy automataváltós a gép! Jellemző erre az abszurd helyzetre, hogy Sanyi (a mögöttem lévő ülés „bérlője") minden este lábfájásra panaszkodik, mert útközben nyomkodja rendesen a „pótféket". A Tibor pedig – négy nap alatt – még véletlenül sem találta el a megfelelő irányt...

A szigethódítás nagymestere, HA6ZV Tibor lép előtérbe, hiszen ő a felelős az egyéb programokért. Reggelenként tisztázódik az aznapi etap. Elemében van, ezt nagyon érti. Nagyjából 200 km-es köröcskéket tervez, a nevezetességek sorba vételével. Ciprus 4-5 ilyen körbe férne ebből a megközelítésből. Egyelőre azonban csak 3 napra van autónk. Az első nap: Limassol–Pafos (a tengerparti börtön, a kikötő), visszafelé a barlangok (csak kocsiból). Majd Apfrodité sziklái, mondabeli partra lépésének helyén időzünk egy keveset. (A hely varázslatos, az ő helyében én is itt léptem volna ki a habokból. HI!) Aztán az episkopi Apollón-szentély, aréna és az ókori romváros megtekintése következett. Itt az egyik színházra sehogyan nem találtunk rá, egy idő után eltűntek a táblák (3-4 próbálkozás után kihagytuk). Aztán haza Limassolba! Este a betegségeinknek áldozzuk egy kis pátyolgatással, inhalálással stb.

No, azért a QSO-zás is megy! Ma remek az éter. Sokkal jobban hallunk, hiszen elenyésző a QRN. Ennek megfelelően közel duplája összeköttetés kerül a logba, mint az előző napon. A szorzók is szépen gyűlnek. Ezen az estén hallottunk először és utoljára japánt 80 m-en. Sajnos, nem jött össze. Érdekes, hogy az USA-ban jobban hallanak. Egyébként mi is jobban veszünk abból az irányból. Ekkor még abban reménykedünk, hogy elmúlt a nagy QRN. Bár igaz lett volna!

Ettől kezdve szinte végig ugyanaz a program. Napközben a történelmet, éjjel pedig az étert faggatjuk. Végigsétálunk a Green Valley-i vízesésen. Megnézzük a sziget legmagasabb pontját, Troodost, ahol sífelvonó is van. Télen  tehát hónak is kell itt lennie. Rácsodálkozunk az ENSZ rádióbázisára (kívülről, fotózás nélkül).
A
Kykkosi monostor gazdagságát is megcsodálhatjuk, a híres Mária-képpel. Nem tudjuk, ez-e a valódi. Elvetődünk egy hegyi templomba, amely teljesen új.  Egyperces némasággal adózunk Makariosz érsek sírjánál, amit éjjel-nappal katona őriz a néhai főpap kedvenc meditációs hegytetője közelében. Véletlenül – a hosszúnak tűnő visszautat szerettük volna lerövidíteni, (nem jött be) – kerülünk Mylkouri kis hegyi faluba. Aztán egy csodálatos órácskát töltünk a hegyi kocsmában, ami mellesleg csak annyiba került, mint a tengerparton néhány perc. A felszabadított csapatrész a helyi szőlőpálinkát is megörvendheti. Nekem marad a hegyi kecskesajt, a gyümölcs, no meg a borzalmasan erős, zaccos kávé. Az útrövidítés lehetetlen volt, így betekinthettünk az igazi hegyi életbe Cipruson. Ha arra jártok, ajánlom az eltévedést, – megéri!

Meglehetősen szájtátóra sikerült a kiegészítő program összeállítása. Estére már jólesik egy kis rádiózás. Ma megint jobban tudunk venni, ennek megfelelően több is az összeköttetés, néhány szorzócska is be-beugrik. Egyébként senkit nem kell altatni a pihenőidejében, szól a kánon rendesen. Szerintem ilyenkor még az is elégedetten horkol, aki egyébként nem is szokott.

Reggel megint nekivágunk. Rábámulunk a hirokitiai neolitkori falucska gyönyörűséges maradványaira. Nicosiában 15 m-nyire parkolunk a „Zöld-vonal"-tól, a kiábrándító megosztottság határától. A városnézés, emlékhelyek mellett természetesen a Ciprusi Nemzeti Múzeum sem maradhat ki. Hazafelé menet Larnacában vacsorázunk; ki, mit. Bőségesen és természetesen a legnagyobb megelégedéssel rakjuk tele a pucrot. Nem mondom, mozdulni is alig tudunk, pedig a HA6PS Zsolesz már be is segített! A szokásos vendéglátói kedvességgel még egy kis grátisz-itókával is alánk tesznek, nehogy elfelejtsünk legközelebb is betérni hozzájuk. Reméljük, így lesz!

Az utolsó napra elfogy az erő. Kocsink sincs. Még a hiányzó ajándékokat begyűjtjük, majd kicsit kocsmázunk, rádiózunk, pakolunk... S már Ócsán: szeretnénk a Tibor – nyitva felejtett garázsajtós – autójának akkumulátor-lemerülésén túl lenni. Aztán egy új akksival ez is megoldódott.

Jól éreztük magunkat. Remélem, kellemes összeköttetéseket könyvelhettetek el a jóvoltunkból! A 724 verseny-összeköttetés, az 58 DXCC-ország várakozáson felüli a mindössze 7 W-os adóteljesítménnyel. Hát, ha még a QRN is QRP lett volna! Majd jövőre, valahonnét! A nyugtalapokat a saját hívójelünkre kérjük. Az 5B/HA5RT lapjai: „via HA6NL". A választ mindenki oly módon kapja, amilyen úton a QSL-je hozzánk érkezett.
 

 

32. HA–QRP Contest
- 2005 -

Katt a NAGYOBB képhez!

Hazai eredmények .pdf-ben  

Results of the Foreign Category in .pdf  

GYORSHÍR

A 32. HA-QRP-n a Rádiótechnika folyóirat csapata 2005. november 1-től 7-ig a J48RT hívójellel volt hallható Thászosz-szigetről (EU-174).        QSL via HA6KNX.     Az operátorok: HA7PL Laci, HA6PS Zsolt, HA7JJS Al és HA6NL Laci.        A CQ WW DX SSB-n a J48 után a hazai suffixszel dolgoztak a fiúk.        Ezen QSL-jeiket a hazai hívójelre várják a HA-büróba.      73!   HA6NL Laci

HA-QRP Görögország egyik legészakibb szigetéről

Thassos – 2005

Írta: HA6NL Laci     Fotók: HA7PL Laci

1999-ben jártunk Thassoson. Már akkor úgy sejtettem, hogy ide még visszajövünk. Így került az idei HA-QRP kapcsán látóközelbe Görögország egyik legészakibb szigete. Előre bocsátandó: Nagyon bejött!

Már jóval az indulás előtt biztos úti célunk volt. Ennek megfelelően térképeztük fel a szállásajánlatokat, a lehetséges útvonalat. Megkértük a hívójeleket is. Ezek véglegesítésekor kezdődött a konkrét szervezőmunka.
A csapat kialakításánál sajnos (betegsége miatt) idén nem számíthattunk
HA6ZV Tiborra. Ezt meg is éreztük a szigeten az egyéb programoknál. Nagyon hiányzott a szakértelme. Kiesése miatt új erő után kellett néznünk és HA7PL Laci vállalkozott a nem mindennapi feladatra. Vele kiegészülve az előző évek csapata: HA6PS Zsolt, HA7JJS Sanyi és jómagam, HA6NL Laci volt az összeállítás, és persze Krisztián fiam, mint kiegészítő ember.

Jöhetett az útvonal, a kiutazás tervezése. Az elején még nem igazán jók voltak az ezzel kapcsolatos hírek. Elég hosszúnak nézett ki az út egyhuzamban, aztán Macedóniával is csak szeptember 15-ig volt feloldva a vízumkényszer, ezáltal nem igazán látszott lazának a Bulgária felé való terelődés sem. No de! Az égiek velünk voltak. A Zentai Rádóklubbal - a Bátonyterenyei VRK testvérklubja - sikerült egy éjszakára vendégségbe hívatnunk magunkat, a vízummentességet meghosszabbították december 31-ig, így a bulgár kerülő is kimaradhatott. Egy kicsit borzolta a kedélyeket a kompjárat bizonytalansága, de itt is jól alakultak a dolgok. Minden és mindenki azon volt, hogy jól összejöjjön ez a thassosi túra.
Az indulás napjához közeledve sűrűsödtek az oda-vissza e-mailek, belső hírlevelek. Szinte az utolsó csavarig megosztottuk a cipelendő göncöt. Az összsúly közelebb volt az ezer kilóhoz mint a nyolcszázhoz, így bár csak öten vagyunk mégis két kocsira tervezzük a dolgokat. A két kocsi ugyanis olcsóbb, mint egy bérelt mikrobusz, még az autópálya és benzinköltség növekedésével együtt is. És persze a két autó biztonságosabb is a bajban.

2005. október 26. Indulunk. A 7-es körzetbeliek Ócsáról, mi pedig Salgótarjánból. Majdnem sikerül kiszámítani a határ előtti találkát, de ez is már jó tapasztalat a jövőre. Lazán, zökkenőmentesen vesszük az első határt. Bár az útépítés miatti tekervényben nem könnyű eldönteni, hogy merre tovább, de sikerül. Szerencsénkre nem lett gond abból sem, hogy a második autónk nem várta be a szerb vámosokat. Mindegy. Az az igazság, hogy nem volt ott fal, így simán jöhetett (hi)! Persze ehhez kellett HA0HW Laciék tapasztalati intelme, hogy semmiről egy szót sem kell szólni a határon, ha meg rálelnek a rádiókra, be kell mutatni a papírokat. Ha nem, akkor pedig nem kell firtatni. Bárki arra jár, így tegyen!

Elég gyorsan ott vagyunk Zentán. YU7CM Laci és csapata már várt bennünket. Nem mindennapi vendéglátásban volt részünk, az egyszer biztos! Ahhoz képest, hogy mi a klubban terveztük először a szemlehúnyást, gyönyörű koleszban helyeztek el bennünket. Aztán feltankoltunk kajából, erre ők igazi vajdasági magyar vendéglői vacsorával fogadtak. Szerencsére volt idő egy kis meetingre is, hiszen a legtöbb környékbeli amatőr is örömmel jött a klubba, érkezésünkre. Vajdasági szerbek és magyarok egyaránt. Öröm volt az a néhány óra, amit együtt tölthettünk. Reméljük lesz folytatása ismét a dolognak a két klub keretein túl is, melyet a kölcsönös meghívások jeleznek.

Gyorsan eltelt a délután és az este. Hajnalban búcsúzunk. Irány Thassos! Aztán, majdnem nem. Alig hagyjuk el Zentát, és egy kivilágítatlan hatalmas mezőgazdasági vontató - teli munkásokkal - hatalmas falként tornyosul elém. Megállni lehetetlen, szemből pedig forgalom. A pillanat törtrésze alatt szalad az emberen végig a megoldás lehetetlensége. A fal pedig egyre közeledik, így felhagyva a fékezéssel kimegyek a vontató mellé. Szorosan, hiszen úgy vélem, hogy villogásomra a szembejövő egy kicsit lehúzódik, és talán elférünk. Elfértünk! Köszönet a szerencsének és a szembejövő autónak. HA7PL Laci csak később érti meg mi is történt, hiszen ő másodikként már a féklámpámon felkészülve érkezett a vontató mögé. Tudjátok! A halálfélelemre nem volt idő! Tanulságként mondom, hogy aki arra jár készüljön fel erre, hiszen amíg elértük ezen a kis szakaszon az autópályát, több hasonló járgány is elénk tornyosult. A legjobbnak pislogó lámpácskája, vagy esetleg egy lámpája volt. A legtöbbjük csak előre világít. A visszavett, amúgy sem gyors, tempónak és a virradatnak köszönhető, hogy nem volt több ilyen grízes helyzet. Az egész kirándulás idejét is ideértve.

Jól haladunk! "Minden sebességkorlátozást tartsatok be, és ha a rendőr megállít, akkor mindig neki van igaza! Ha megbüntet, egyből fizessétek ki, nincs más lehetőség! - adta ki előző este HA7VK Sanyi a szerb autópálya használati utasítást. Igyekeztünk. Bár, a havas úttest, megengedett sebesség 60 km tábla után csak értelmezés kérdése és mindig megbüntethetnének, mert a kiegészítő táblácska (hogy mikor) csak minden tizedik alatt van. Nem is ezzel volt a baj! "Nagyon közel jött hozzám, Laci" - mondja a rendőr. Nem tartotta be a követési távolságot. 18 euro... Nem tud visszaadni a két tízesből... Visszaadja az egyiket... Nincs papír... Semmi... Így legalább úgy tetszik a dolog, mintha mi is jól jártunk volna... Búcsúzáskor még kajánul figyelmezteti Lacit, hogy 30 km-re innét mérnek! És valóban mértek... Aki arra jár, Sanyi figyelmeztetését jól vésse be. És persze azt is, hogy az autópályadíj fizetéséhez, tankoláshoz mindenképpen dínárt kell váltani, mert piszkosul jól tudnak kerekíteni. Vagy inkább többszörözni.

Simán haladunk. Nis, Macedónia, Görögország. Sötétedik. Úgy véljük az utolsó kompot elérjük. Úgy véljük! Nem számoltunk az egy plusz órával. A fenébe! Még időben eszmélünk, így nem gyötörjük le feleslegesen a hátralévő utat, hanem megszállunk Stavrosban, a magyarok által is kedvelt üdülőhelyen. Fejenként 10 euroért. Kellemes éjszakánk volt. Nem bánjuk a nevetségesnek mondható tízest, és a kocsiban gurnyadást sem hiányoljuk. Kicsit nehezen jutunk Kavalalába, majd Keramotiba, de eljutunk. Onnét már könnyebben megy minden, és szinte csak az okoz gondot, hogy a KIA autó az a kompjegynél mikrobuszként szerepel. Azt csak nagy rábeszélésre fogadják el, hogy ennek ellenére ez személyautó. Visszafelé aztán már nem sikerül ezt kiharcolni, így a HA7PL Laci kisebb autójáért többet kellett fizetni (hi)!

Nagyon könnyen találunk a szállásra, hiszen a HA0HW Laci jól feltérképezte nekünk még szeptemberben a helyet. Nagy segítség volt! A kapuban találkozunk az éppen munkába induló háziakkal. Gyorsan mutatják meg a lehetséges változatokat. Választunk. Rádiós szemmel. Hová jobb telepíteni, amit ők még nem is sejtenek, a rengeteg antennát. Pihent csapat révén jóformán ki sem vackolunk, máris antennát építünk.

Első a 80 méteres dipól. Meg van a helye, így közben összerakhatom a 3 elemes 3 sávos RH yagit. Helyére gyűrjük. Van helyünk bőven, ezzel itt nem lesz baj! Jól döntöttünk a QTH internetes megválasztásakor. Csak mi vagyunk, az olívaliget, a kis öböl és a látóhatár szélén egy szálloda. Lakóház nincs a környéken. Később: Felkerül a 4 sávos Dunax GP és a 160-as dipól is. Belakjuk a nappalit. Rádióval. Minden úgy megy, ahogyan kell. Most már lehet pihizni. Van is mit. Azért ez a telepítés nem egy nyolcórás munka. Több. A J48PL-nek és nekem éjjel kezd a CQ-WW-SSB.


Morcos

Zúg a tenger,
Itt nem messze.
Néhány sor olíva,
Pár márványtömb,
És ott a tenger.
A hatalmas-erő,
A gyengéd-szerető,
A mosolygó-éltető,
A könnyhullató-temető,
A végtelenbe tetsző.

Zúg a tenger,
A hatalmas-erő,
Itt nem messze,
A gyengéd-szerető.
Néhány sor olíva,
A mosolygó-éltető.
Pár márványtömb,
A könnyhullató-temető.
És ott a tenger,
A végtelenbe tetsző.

Görögország, Thassos
2005. 10. 28.

Minden jónak tűnik. A fiúk kicsit elődolgozzák a sávokat, míg mi a kánon-horkolást gyakoroljuk. Szépen jönnek, derül ki az éjfél körüli ébredés utáni kávézáskor. Én kezdek. Így utólag sajnálhatjuk, hogy a másik munkahelyet csak később csináltuk meg. Ezért az első nap felváltva dolgoztunk. Bárhol voltunk folyamatosan jöttek a hívások. J48NL 1600 qso, J48PL 1000 qso. Hogy lehetett volna több? Igen, mégsem bánkódunk! Nagyon jót rádióztunk. Majd jövőre.

A távírós fiúk már nagyon éhesek az osztásra. A »jótávolramindenantennát - egymástól« elv bevált. Nem zavarjuk különösebben egymást a két munkahelyen. Ez azonban azt is jelenti, hogy a WARC-os GP már csak 10 méteren belülre kerülhet, mert csak annyi koaxunk maradt (hi)! Az ssb alatt megoldják. A verseny végén aztán beindul az SV8/HA6PS és az SV8/HA7JJS. Hogy miért vannak ezek a hívójelek így? Azt csak a görög hatóság tudná megmondani, hiszen a J48-ast csak versenyeken használhatjuk. Egyébként nem venni különösebben észre, hogy számítana bármit is a visszahívó állomások számát - jobb lenne ide a számtalanság kifejezés - tekintve.

Elérkezik - a CQ-WW és a QRP közötti kis időre - a konyhafeltöltési akció is. Kimozdulunk a Studio Sirenesből, Astrisból. Ez a városka egyébként a sziget legdélibb lakott települése. Érdekes, hogy ez a déli rész az érintetlenebb, az északi a lakottabb. Bár! Néhány kilométert kell csak menni, máris - a viszonyokhoz képest - nagyobbacska városkákat találunk. Szépek, egzotikusak. A mi városkánkat még kicsinek találjuk a bevásárláshoz, így még pár kilométert megyünk Potosig. No, itt sincs sok minden nyitva. Épp csak a két mindenbenne boltocska, habár itt Super Marketnek hívják. Nem sértődünk meg miatta. Nem iszonyúak az árak, de azért az átszámolgatás után elkönyvelhetjük, hogy nagyjából 1,5-del kell szorozni az itthoni árakat. Ez a legfontosabbakra - kenyér, tej, üdítő, gyümölcs, csoki, sörike - igaz. No, azért a borzasztó: a nagyüveges Ouzo az olcsóbb. Meginnánk egy kávét is, azonban a megszámlálhatatlan kis és nagy, még nagyobb vendéglátóhely mindegyike zárva van. Nem is sikerül csak a legutolsó bevásárlási napon felfednünk egy görög kávézót. No mármost, a görög kávé ugyanolyan "göngyöleges", mint a török, a lengyel vagy a szlovák testvére, hiszen a legprecízebb ülepítés után is rágós. Van még a hideg görög kávé, ez már egy klasszissal előbb jár. Ezt nagy pohárba mérik, és habosra mixelik. Olyan parfésra. És egy felénk nem igazán ismert kávé is van, úgy hívják: NESCAFE. Így is kínálják. A fiúk kipróbálták és nem voltak elájulva a minőségtől. No én sem a másik fajtától, de az legalább helyi.

Tibor hiányában elég kurta volt a felderítő munkánk Thassoson. Néhány márvány, csillámpala, kalcit-kristály, illetve az abba ágyazott ezüst kopácsolása jelentett némi kikapcsolódást. Jártunk Limenasban (Thassos), a sziget fővárosában, ahol egy többszáz éves platánt, a romvárost, és a szintén zárt vendéglátó helyeket szemrevételezhettük. Nem találtuk meg az előző utunkról mindenképpen felkeresendőként jegyzett leégett kis hegyi falut -, ami akkor egy vers írására is ihletett -, a maga túlélő macskáival. Sajnos ez egy későbbi alkalomra maradt. Ugyanúgy mint a Theologosi múzeum és ókori falu, amit szintén elkerültünk, talán nem is csak a saját hibánkból. Viszont ebben a nem tengerparti városkának kívülről megcsodálhattuk templomát, és egy igazi hegyi kisvendéglőben is megkóstolhattuk a hideg görög kávét. Jól esett. A tulaj kedvessége úgyszintén. Hazafelé menet a kisebb-nagyobb szemétdombok láttán kezdem azt hinni, hogy rokonnép a görög, de lehet, hogy csak ebben.
Jól sikerült viszont a tőlünk néhány kilométerre lévő monostorban tett látogatásunk. Már a szemközti hegy útjáról felénk köszön a gyönyörűséges látvány. A zárt közösség belülről számunkra megtekinthető része - a kisebbik imahely, a kávézó, a teraszok, a gyertyagyújtás-adományozás helyi szokása, a bazilika felújítása (távolról) - a belső gondolkodásunkat is felélénkítette, és bizonyos megnyugvást közvetítet mindannyiunkra a távozás után. Aki arra jár, térjen be, Astristól 4 kilométerre, a keleti part északra tartó útjának tengerparti szikláján található. Mily' érdekes, hogy tiszta időben innét talán Athos is látható. A sziget keleti oldala sokkal hegyesebb vidék, mint a nyugati, és ez is megér egy egésznapos túrát.

Azt is mondhatnánk, hogy az egyéb programok alatt pecáztunk is, de talán inkább haletetés erre a jobb kifejezés, mivel nem igazán akarták ezek a fránya halak, amit mi akartunk. Krisztián úszómentő akciója sem igazán jól sikerül, mert ezek a megrögzött sünök szúrnak. Jobban, mint szárazföldi testvéreik. Többórás magánműtéssel sikerült a talpszögek javarészének eltávolítása.
Olíva ültetvény. A sziget szinte teljes déli és nyugati, laposabb, kevésbé hegyes része olívaültetvény. Ottlétünk alatt volt a szüret. Egy hatalmas zöld hálót terítenek a fa alá, majd egy 20-30 centis fésűvel lefésülik róla a bogyókat. Persze néha kisebb ágak is lekerülnek, de ezt természetes nyesésnek tartják. Aztán már gépesített formáját is láttuk a fésűnek, így már az egyfalétrát is kiküszöbölték. No ez az egyfalétra sem semmi! Van egy(!) farúd, aljára egy Y-szerű valami van, fejjel lefelé. Ez a része van a földön, a felfelé vezető részen pedig az egy fára vannak erősítve a fokok közepe. Nem biztos, hogy felmentem volna rá. Egyébként még azt is gondolhatná az ember, hogy azért csak egyfalétra, mert kevés a fa, vagy ez a hagyomány, de a háziak valami könnyebb támaszthatóságot hoznak fel a furcsa szerkezet indokoltságára. A helyiek egyébként már nem nagyon főzik-préselik az olajat. Egységládába rakják, és hosszú sorokban várakozva viszik Potosba, ahol azonnal feldolgozzak. Egyben a barna - érettnek vélhető - és a zöld bogyókat is. Nem nagy az ára. Ma már csak kiegészítő jövedelemnek számít. Érdekesség, hogy mindenféle nyavalyára van olívás megoldás. Fenyőmézzel keverve, a magját összetörve, a levele, az ága, a zöld bogyó, az érett mind-mind meggyógyít valamit. Krisztián tüskebökijeit forró olívaolajjal kellett bekenni, hogy könnyebben kijöjjenek. Könnyebben jöttek.

A kis helyismereti kitérő után, remélem nem gondoltátok, hogy közben az étert nem bizgattuk. Megkezdődött a HA-QRP. Az egyik munkahelyet átalakítottuk. Az FT-847-et szabályoztuk vissza, és az 50 megás kísérlet idején
HA5DI által ajánlott UCX-logvezető programot használtuk. Csak köszönet jár Bélának, hiszen ez a program tökéletesen illeszkedik a HA-QRP-hez. A hétköznapi logvezetés nagyon egyszerű. Percek alatt megtanulható, és különösen szuper a versenyre való áttérés és annak folytatásként való kezelése. Persze HA7PL Laci már előzetesen tesztelte a progit, így nekünk könnyű dolgunk volt. Hatalmas munkától mentett meg, az biztos. Az eddig használt programok után legalább egy hetet kellett bütykölni, mire összeállt a jegyzőkönyv. Ez most pillanatokba tellett. Minden egyben volt és még egy kis pihenéssel várakoztunk az éjfélre. Szürkületben aztán szinte egyszerre jut eszünkbe, hogy az antenna SSB-n megy. Hiijjj! Gyorsan engedjük vissza a dipolvégi felhajtást, és már sötét van, mire 3520-on nem igazán észlelhetően moccan csak az SWR visszatérője. Most vagyunk kész...

Elindul a J48RT! Ez a hívójel csak és kizárólag 80 méteren üzemelt november 1-én 00 UTC-től november 7-én 24 UTC-ig. Nagy öröm volt a QRO-s pile-upokat kiszolgálni, de képzeljétek el, hogy a QRP-n is pile-upot csináltunk. Nem órákra-percekre, hanem hét napig. Persze a terjedésnek megfelelő időben. Remekül jöttek az állomások, jól hallottak bennünket, és mi is szépen vettünk mindenkit. A magyar QRP-seket is. Szinte mindenkit sikerült megcsinálnunk. Lajos HA5BIK is bekerült a logba. Nem tudom most hány milliwattal próbálkozott, de most sikerrel. Nagyjából egyszinten jöttek a HA/QRP-k, talán csak a HA5RT jött 3-4 S-fokkal jobban a többieknél. Kiemelendő, hogy Zsolt komplett VK-QSO-t csinált! Nekem ez még a több, mint 20 év alatt nem jött össze. Az USA-QSO-k sem hiányoztak, de az már több mint meglepő, hogy japánt innét sem tudtunk naplózni. A cluster-infokat visszanézve csak köszönet jár azoknak, akik szinte folyamatossá tették a pillanatnyi propagálásunkat. A DX-bulletin előkészítés (tnx HA0HW) is remekül sikerült, hiszen sokan keresték az állomást. Jöttek az állomások és csak jöttek, jöttek. Még az utolsó pillanatokban is. Az óraállítgatások miatt még egy órás ráadás is volt (persze utóbb versenyen kívül), mert a délutáni CT-be QSO-zás a gép óráját is átírta. Nem haragudtak az ellenállomások a ráadásért. Több mint 1800 QSO 55 DXCC (a ráadás óra nélkül). Hát! Még sosem csináltunk ennyit. Sőt, még az 1500-at sem értük el. Elkönyvelhetjük. Jó hely Thassos a HA-QRP-re. Talán még a HB0-nál is jobb.

2 méteres próbálkozás. A HA-QRP ideje alatt egy pihenőben Laci összerakta a 2 méteres yagit. Megtaláltuk a helyét. A viszonyokhoz képest nem is annyira rossz. Gyorsan felkerül. Megfelelő irányt vettünk, HA-irányt. Abba mindenkinek bele kellene férnie. Nem így volt. Összesen egy PR és egy APRS átjátszó jelentette hallhatóságot. Senki más, még egy beütést sem észleltünk. Ugyan sok jóra nem számítottunk, de hogy QSO-t sem csinálunk azt nem gondoltuk volna, pedig közben verseny is volt. Még azzal az SV2-es állomással sem néztünk egyszerre a csőbe, akit több hazai állomás is naplózott. Ez a QTH erre nem alkalmas. Nincs mese.

Indultunk mindannyian az ukrán-versenyen is és többezer QSO-t nyugtáztunk, még a QRP állomás is több, mint kétszáz összeköttetést komplettírozott. Összességében elmondhatjuk, hogy RH-s szemmel jó választás volt Thassos. Összesen közel 15 000 összeköttetés került a logokba!

Ismét gyorsan eltelt az idő. Már pakolunk. Kompolunk. Kavargunk egy kicsit a Thessaloniki útfelújítási terelések miatt. Azonban jövünk. Hazafelé. Nem igazán haladunk. Aztán Belgrád után megjön a köd-átok. Hűha! Imitt-amott csak két szaggatottig látni. Olyan hullámokban képzeljétek el a ködöt, hogy Szabadkánál Laci az hitte elkanyarodtam előle és lassítva érdeklődött. Alig akart hinni a szemének néhány kilométer után, hogy mégis ott vagyunk előttük. Lassan, de gond nélkül érjük el a határ kacskaringóját. Közben azért még van egy fizető kapu, ami aztán cseppet sem indokolt, mert egy méter autópályát nem takar. Simán vesszük a határt és elválunk. Itt jött aztán az igazi tejföl. A Szeged-Hódmezővásárhely 22 kilométerét több, mint két óra alatt bóklászom le, úgy, hogy közben a szemem vörösre erőltetem. Végül ezen is túlesünk.

Reméljük még eljutunk jövőre is a HA-QRP idején Thassosra. Még az is lehet, hogy előbb. Köszönjük azoknak, akik segítették utunkat: Rádióvilág Kft., Zentai Rádióklub, YU7CM, HA0HW, HA7VK, HA5MO.

A QSL-lapokat mindenki úgy kapja, ahogy hozzánk érkezett. A J48RT lapjait a HA6KNX kezeli.
 


©RADIOWORLDmedia  webmaster@radiovilag.hu