HA-QRP
Görögország egyik legészakibb
szigetéről
Thassos – 2005  Írta:
HA6NL
Laci Fotók:
HA7PL
Laci
1999-ben jártunk
Thassoson. Már akkor úgy sejtettem, hogy
ide még visszajövünk. Így került
az idei HA-QRP kapcsán látóközelbe
Görögország egyik legészakibb
szigete. Előre bocsátandó: Nagyon bejött!
Már jóval
az indulás előtt biztos úti célunk
volt. Ennek megfelelően térképeztük
fel a szállásajánlatokat, a lehetséges
útvonalat. Megkértük a hívójeleket
is. Ezek véglegesítésekor kezdődött
a konkrét szervezőmunka. A csapat kialakításánál
sajnos (betegsége miatt) idén nem számíthattunk
HA6ZV Tiborra. Ezt meg is éreztük a szigeten
az egyéb programoknál. Nagyon hiányzott
a szakértelme. Kiesése miatt új
erő után kellett néznünk és
HA7PL Laci vállalkozott a nem mindennapi feladatra.
Vele kiegészülve az előző évek csapata:
HA6PS Zsolt,
HA7JJS Sanyi és
jómagam, HA6NL
Laci volt az összeállítás,
és persze Krisztián fiam, mint kiegészítő ember.
Jöhetett az útvonal, a kiutazás
tervezése. Az elején még nem igazán
jók voltak az ezzel kapcsolatos hírek.
Elég hosszúnak nézett ki az út
egyhuzamban, aztán Macedóniával
is csak szeptember 15-ig volt feloldva a vízumkényszer,
ezáltal nem igazán látszott lazának
a Bulgária felé való terelődés
sem. No de! Az égiek velünk voltak. A Zentai
Rádóklubbal - a Bátonyterenyei
VRK testvérklubja - sikerült egy éjszakára
vendégségbe hívatnunk magunkat,
a vízummentességet meghosszabbították
december 31-ig, így a bulgár kerülő
is kimaradhatott. Egy kicsit borzolta a kedélyeket
a kompjárat bizonytalansága, de itt is
jól alakultak a dolgok. Minden és mindenki
azon volt, hogy jól összejöjjön
ez a thassosi túra. Az indulás napjához
közeledve sűrűsödtek az oda-vissza e-mailek,
belső hírlevelek. Szinte az utolsó csavarig
megosztottuk a cipelendő göncöt. Az összsúly
közelebb volt az ezer kilóhoz mint a nyolcszázhoz,
így bár csak öten vagyunk mégis
két kocsira tervezzük a dolgokat. A két
kocsi ugyanis olcsóbb, mint egy bérelt
mikrobusz, még az autópálya és
benzinköltség növekedésével
együtt is. És persze a két autó
biztonságosabb is a bajban.
2005. október
26. Indulunk. A 7-es körzetbeliek Ócsáról,
mi pedig Salgótarjánból. Majdnem
sikerül kiszámítani a határ
előtti találkát, de ez is már jó
tapasztalat a jövőre. Lazán, zökkenőmentesen
vesszük az első határt. Bár az útépítés
miatti tekervényben nem könnyű eldönteni,
hogy merre tovább, de sikerül. Szerencsénkre
nem lett gond abból sem, hogy a második
autónk nem várta be a szerb vámosokat.
Mindegy. Az az igazság, hogy nem volt ott fal,
így simán jöhetett (hi)! Persze ehhez
kellett HA0HW
Laciék tapasztalati intelme, hogy semmiről egy
szót sem kell szólni a határon,
ha meg rálelnek a rádiókra, be
kell mutatni a papírokat. Ha nem, akkor pedig
nem kell firtatni. Bárki arra jár, így
tegyen!
Elég gyorsan
ott vagyunk Zentán. YU7CM Laci
és csapata már várt bennünket.
Nem mindennapi vendéglátásban volt
részünk, az egyszer biztos! Ahhoz képest,
hogy mi a klubban terveztük először a szemlehúnyást,
gyönyörű koleszban helyeztek el bennünket.
Aztán feltankoltunk kajából, erre
ők igazi vajdasági magyar vendéglői vacsorával
fogadtak. Szerencsére volt idő egy kis meetingre
is, hiszen a legtöbb környékbeli amatőr
is örömmel jött a klubba, érkezésünkre.
Vajdasági szerbek és magyarok egyaránt.
Öröm volt az a néhány óra,
amit együtt tölthettünk. Reméljük
lesz folytatása ismét a dolognak a két
klub keretein túl is, melyet a kölcsönös
meghívások jeleznek.
Gyorsan eltelt a délután
és az este. Hajnalban búcsúzunk.
Irány Thassos! Aztán, majdnem nem. Alig
hagyjuk el Zentát, és egy kivilágítatlan
hatalmas mezőgazdasági vontató - teli
munkásokkal - hatalmas falként tornyosul
elém. Megállni lehetetlen, szemből pedig
forgalom. A pillanat törtrésze alatt szalad
az emberen végig a megoldás lehetetlensége.
A fal pedig egyre közeledik, így felhagyva
a fékezéssel kimegyek a vontató
mellé. Szorosan, hiszen úgy vélem,
hogy villogásomra a szembejövő egy kicsit
lehúzódik, és talán elférünk.
Elfértünk! Köszönet a szerencsének
és a szembejövő autónak. HA7PL Laci
csak később érti meg mi is történt,
hiszen ő másodikként már a féklámpámon
felkészülve érkezett a vontató
mögé. Tudjátok! A halálfélelemre
nem volt idő! Tanulságként mondom, hogy
aki arra jár készüljön fel erre,
hiszen amíg elértük ezen a kis szakaszon
az autópályát, több hasonló
járgány is elénk tornyosult. A
legjobbnak pislogó lámpácskája,
vagy esetleg egy lámpája volt. A legtöbbjük
csak előre világít. A visszavett, amúgy
sem gyors, tempónak és a virradatnak köszönhető,
hogy nem volt több ilyen grízes helyzet.
Az egész kirándulás idejét
is ideértve.
Jól haladunk!
"Minden sebességkorlátozást
tartsatok be, és ha a rendőr megállít,
akkor mindig neki van igaza! Ha megbüntet, egyből
fizessétek ki, nincs más lehetőség! - adta ki előző este HA7VK Sanyi
a szerb autópálya használati utasítást.
Igyekeztünk. Bár, a havas úttest,
megengedett sebesség 60 km tábla után
csak értelmezés kérdése
és mindig megbüntethetnének, mert
a kiegészítő táblácska (hogy
mikor) csak minden tizedik alatt van. Nem is ezzel volt
a baj! "Nagyon
közel jött hozzám, Laci" - mondja a rendőr. Nem tartotta be a követési
távolságot. 18 euro... Nem tud visszaadni
a két tízesből... Visszaadja az egyiket...
Nincs papír... Semmi... Így legalább
úgy tetszik a dolog, mintha mi is jól
jártunk volna... Búcsúzáskor
még kajánul figyelmezteti Lacit, hogy
30 km-re innét mérnek! És valóban
mértek... Aki arra jár, Sanyi figyelmeztetését
jól vésse be. És persze azt is,
hogy az autópályadíj fizetéséhez,
tankoláshoz mindenképpen dínárt
kell váltani, mert piszkosul jól tudnak
kerekíteni. Vagy inkább többszörözni.
Simán haladunk.
Nis, Macedónia, Görögország.
Sötétedik. Úgy véljük
az utolsó kompot elérjük. Úgy
véljük! Nem számoltunk az egy plusz
órával. A fenébe! Még időben
eszmélünk, így nem gyötörjük
le feleslegesen a hátralévő utat, hanem
megszállunk Stavrosban, a magyarok által
is kedvelt üdülőhelyen. Fejenként 10
euroért. Kellemes éjszakánk volt.
Nem bánjuk a nevetségesnek mondható
tízest, és a kocsiban gurnyadást
sem hiányoljuk. Kicsit nehezen jutunk Kavalalába,
majd Keramotiba, de eljutunk. Onnét már
könnyebben megy minden, és szinte csak az
okoz gondot, hogy a KIA autó az a kompjegynél
mikrobuszként szerepel. Azt csak nagy rábeszélésre
fogadják el, hogy ennek ellenére ez személyautó.
Visszafelé aztán már nem sikerül
ezt kiharcolni, így a HA7PL Laci kisebb autójáért
többet kellett fizetni (hi)!
Nagyon könnyen
találunk a szállásra, hiszen a
HA0HW Laci jól feltérképezte nekünk
még szeptemberben a helyet. Nagy segítség
volt! A kapuban találkozunk az éppen munkába
induló háziakkal. Gyorsan mutatják
meg a lehetséges változatokat. Választunk.
Rádiós szemmel. Hová jobb telepíteni,
amit ők még nem is sejtenek, a rengeteg antennát.
Pihent csapat révén jóformán
ki sem vackolunk, máris antennát építünk.
Első a 80 méteres
dipól. Meg van a helye, így közben
összerakhatom a 3 elemes 3 sávos RH yagit.
Helyére gyűrjük. Van helyünk bőven,
ezzel itt nem lesz baj! Jól döntöttünk
a QTH internetes megválasztásakor. Csak
mi vagyunk, az olívaliget, a kis öböl
és a látóhatár szélén
egy szálloda. Lakóház nincs a környéken.
Később: Felkerül a 4 sávos Dunax
GP és a 160-as dipól is. Belakjuk a nappalit.
Rádióval. Minden úgy megy, ahogyan
kell. Most már lehet pihizni. Van is mit. Azért
ez a telepítés nem egy nyolcórás
munka. Több. A J48PL-nek és nekem éjjel
kezd a CQ-WW-SSB.
Morcos
Zúg
a tenger, Itt nem messze. Néhány
sor olíva, Pár márványtömb,
És ott a tenger. A hatalmas-erő,
A gyengéd-szerető, A mosolygó-éltető,
A könnyhullató-temető, A
végtelenbe tetsző.
Zúg
a tenger, A hatalmas-erő, Itt nem
messze, A gyengéd-szerető.
Néhány sor olíva,
A mosolygó-éltető. Pár
márványtömb, A könnyhullató-temető.
És ott a tenger, A végtelenbe
tetsző.
Görögország,
Thassos 2005. 10. 28. |
|
Minden jónak
tűnik. A fiúk kicsit elődolgozzák a sávokat,
míg mi a kánon-horkolást gyakoroljuk.
Szépen jönnek, derül ki az éjfél
körüli ébredés utáni
kávézáskor. Én kezdek. Így
utólag sajnálhatjuk, hogy a másik
munkahelyet csak később csináltuk meg.
Ezért az első nap felváltva dolgoztunk.
Bárhol voltunk folyamatosan jöttek a hívások.
J48NL 1600 qso, J48PL 1000 qso. Hogy lehetett volna
több? Igen, mégsem bánkódunk!
Nagyon jót rádióztunk. Majd jövőre.
A távírós
fiúk már nagyon éhesek az osztásra.
A »jótávolramindenantennát
- egymástól« elv bevált.
Nem zavarjuk különösebben egymást
a két munkahelyen. Ez azonban azt is jelenti,
hogy a WARC-os GP már csak 10 méteren
belülre kerülhet, mert csak annyi koaxunk
maradt (hi)! Az ssb alatt megoldják. A verseny
végén aztán beindul az SV8/HA6PS
és az SV8/HA7JJS. Hogy miért vannak ezek
a hívójelek így? Azt csak a görög
hatóság tudná megmondani, hiszen
a J48-ast csak versenyeken használhatjuk. Egyébként
nem venni különösebben észre,
hogy számítana bármit is a visszahívó
állomások számát - jobb
lenne ide a számtalanság kifejezés
- tekintve.

Elérkezik -
a CQ-WW és a QRP közötti kis időre
- a konyhafeltöltési akció is. Kimozdulunk
a Studio Sirenesből, Astrisból. Ez a városka
egyébként a sziget legdélibb lakott
települése. Érdekes, hogy ez a déli
rész az érintetlenebb, az északi
a lakottabb. Bár! Néhány kilométert
kell csak menni, máris - a viszonyokhoz képest
- nagyobbacska városkákat találunk.
Szépek, egzotikusak. A mi városkánkat
még kicsinek találjuk a bevásárláshoz,
így még pár kilométert megyünk
Potosig. No, itt sincs sok minden nyitva. Épp
csak a két mindenbenne boltocska, habár
itt Super Marketnek hívják. Nem sértődünk
meg miatta. Nem iszonyúak az árak, de
azért az átszámolgatás után
elkönyvelhetjük, hogy nagyjából
1,5-del kell szorozni az itthoni árakat. Ez a
legfontosabbakra - kenyér, tej, üdítő,
gyümölcs, csoki, sörike - igaz. No, azért
a borzasztó: a nagyüveges Ouzo az olcsóbb.
Meginnánk egy kávét is, azonban
a megszámlálhatatlan kis és nagy,
még nagyobb vendéglátóhely
mindegyike zárva van. Nem is sikerül csak
a legutolsó bevásárlási
napon felfednünk egy görög kávézót.
No mármost, a görög kávé
ugyanolyan "göngyöleges", mint a
török, a lengyel vagy a szlovák testvére,
hiszen a legprecízebb ülepítés
után is rágós. Van még a
hideg görög kávé, ez már
egy klasszissal előbb jár. Ezt nagy pohárba
mérik, és habosra mixelik. Olyan parfésra.
És egy felénk nem igazán ismert
kávé is van, úgy hívják:
NESCAFE. Így is kínálják.
A fiúk kipróbálták és
nem voltak elájulva a minőségtől. No én
sem a másik fajtától, de az legalább
helyi.
Tibor hiányában
elég kurta volt a felderítő munkánk
Thassoson. Néhány márvány,
csillámpala, kalcit-kristály, illetve
az abba ágyazott ezüst kopácsolása
jelentett némi kikapcsolódást.
Jártunk Limenasban (Thassos), a sziget fővárosában,
ahol egy többszáz éves platánt,
a romvárost, és a szintén zárt
vendéglátó helyeket szemrevételezhettük.
Nem találtuk meg az előző utunkról mindenképpen
felkeresendőként jegyzett leégett kis
hegyi falut -, ami akkor egy vers írására
is ihletett -, a maga túlélő macskáival.
Sajnos ez egy későbbi alkalomra maradt. Ugyanúgy
mint a Theologosi múzeum és ókori
falu, amit szintén elkerültünk, talán
nem is csak a saját hibánkból.
Viszont ebben a nem tengerparti városkának
kívülről megcsodálhattuk templomát,
és egy igazi hegyi kisvendéglőben is megkóstolhattuk
a hideg görög kávét. Jól
esett. A tulaj kedvessége úgyszintén.
Hazafelé menet a kisebb-nagyobb szemétdombok
láttán kezdem azt hinni, hogy rokonnép
a görög, de lehet, hogy csak ebben. Jól
sikerült viszont a tőlünk néhány
kilométerre lévő monostorban tett látogatásunk.
Már a szemközti hegy útjáról
felénk köszön a gyönyörűséges
látvány. A zárt közösség
belülről számunkra megtekinthető része
- a kisebbik imahely, a kávézó,
a teraszok, a gyertyagyújtás-adományozás
helyi szokása, a bazilika felújítása
(távolról) - a belső gondolkodásunkat
is felélénkítette, és bizonyos
megnyugvást közvetítet mindannyiunkra
a távozás után. Aki arra jár,
térjen be, Astristól 4 kilométerre,
a keleti part északra tartó útjának
tengerparti szikláján található.
Mily' érdekes, hogy tiszta időben innét
talán Athos is látható. A sziget
keleti oldala sokkal hegyesebb vidék, mint a
nyugati, és ez is megér egy egésznapos
túrát. Azt is mondhatnánk,
hogy az egyéb programok alatt pecáztunk
is, de talán inkább haletetés erre
a jobb kifejezés, mivel nem igazán akarták
ezek a fránya halak, amit mi akartunk. Krisztián
úszómentő akciója sem igazán
jól sikerül, mert ezek a megrögzött
sünök szúrnak. Jobban, mint szárazföldi
testvéreik. Többórás magánműtéssel
sikerült a talpszögek javarészének
eltávolítása. Olíva
ültetvény. A sziget szinte teljes déli
és nyugati, laposabb, kevésbé hegyes
része olívaültetvény. Ottlétünk
alatt volt a szüret. Egy hatalmas zöld hálót
terítenek a fa alá, majd egy 20-30 centis
fésűvel lefésülik róla a bogyókat.
Persze néha kisebb ágak is lekerülnek,
de ezt természetes nyesésnek tartják.
Aztán már gépesített formáját
is láttuk a fésűnek, így már
az egyfalétrát is kiküszöbölték.
No ez az egyfalétra sem semmi! Van egy(!) farúd,
aljára egy Y-szerű valami van, fejjel lefelé.
Ez a része van a földön, a felfelé
vezető részen pedig az egy fára vannak
erősítve a fokok közepe. Nem biztos, hogy
felmentem volna rá. Egyébként még
azt is gondolhatná az ember, hogy azért
csak egyfalétra, mert kevés a fa, vagy
ez a hagyomány, de a háziak valami könnyebb
támaszthatóságot hoznak fel a furcsa
szerkezet indokoltságára. A helyiek egyébként
már nem nagyon főzik-préselik az olajat.
Egységládába rakják, és
hosszú sorokban várakozva viszik Potosba,
ahol azonnal feldolgozzak. Egyben a barna - érettnek
vélhető - és a zöld bogyókat
is. Nem nagy az ára. Ma már csak kiegészítő
jövedelemnek számít. Érdekesség,
hogy mindenféle nyavalyára van olívás
megoldás. Fenyőmézzel keverve, a magját
összetörve, a levele, az ága, a zöld
bogyó, az érett mind-mind meggyógyít
valamit. Krisztián tüskebökijeit forró
olívaolajjal kellett bekenni, hogy könnyebben
kijöjjenek. Könnyebben jöttek.
A kis helyismereti kitérő után, remélem
nem gondoltátok, hogy közben az étert
nem bizgattuk. Megkezdődött a HA-QRP. Az egyik
munkahelyet átalakítottuk. Az FT-847-et
szabályoztuk vissza, és az 50 megás
kísérlet idején HA5DI
által ajánlott UCX-logvezető programot
használtuk. Csak köszönet jár
Bélának, hiszen ez a program tökéletesen
illeszkedik a HA-QRP-hez. A hétköznapi logvezetés
nagyon egyszerű. Percek alatt megtanulható, és
különösen szuper a versenyre való
áttérés és annak folytatásként
való kezelése. Persze HA7PL Laci már
előzetesen tesztelte a progit, így nekünk
könnyű dolgunk volt. Hatalmas munkától
mentett meg, az biztos. Az eddig használt programok
után legalább egy hetet kellett bütykölni,
mire összeállt a jegyzőkönyv. Ez most
pillanatokba tellett. Minden egyben volt és még
egy kis pihenéssel várakoztunk az éjfélre.
Szürkületben aztán szinte egyszerre
jut eszünkbe, hogy az antenna SSB-n megy. Hiijjj!
Gyorsan engedjük vissza a dipolvégi felhajtást,
és már sötét van, mire 3520-on
nem igazán észlelhetően moccan csak az
SWR visszatérője. Most vagyunk kész...
Elindul a J48RT! Ez
a hívójel csak és kizárólag
80 méteren üzemelt november 1-én
00 UTC-től november 7-én 24 UTC-ig. Nagy öröm
volt a QRO-s pile-upokat kiszolgálni, de képzeljétek
el, hogy a QRP-n is pile-upot csináltunk. Nem
órákra-percekre, hanem hét napig.
Persze a terjedésnek megfelelő időben. Remekül
jöttek az állomások, jól hallottak
bennünket, és mi is szépen vettünk
mindenkit. A magyar QRP-seket is. Szinte mindenkit sikerült
megcsinálnunk. Lajos
HA5BIK is bekerült
a logba. Nem tudom most hány milliwattal próbálkozott,
de most sikerrel. Nagyjából egyszinten
jöttek a HA/QRP-k, talán csak a HA5RT jött
3-4 S-fokkal jobban a többieknél. Kiemelendő,
hogy Zsolt komplett VK-QSO-t csinált! Nekem ez
még a több, mint 20 év alatt nem
jött össze. Az USA-QSO-k sem hiányoztak,
de az már több mint meglepő, hogy japánt
innét sem tudtunk naplózni. A cluster-infokat
visszanézve csak köszönet jár
azoknak, akik szinte folyamatossá tették
a pillanatnyi propagálásunkat. A DX-bulletin
előkészítés (tnx HA0HW) is remekül
sikerült, hiszen sokan keresték az állomást.
Jöttek az állomások és csak
jöttek, jöttek. Még az utolsó
pillanatokban is. Az óraállítgatások
miatt még egy órás ráadás
is volt (persze utóbb versenyen kívül),
mert a délutáni CT-be QSO-zás a
gép óráját is átírta.
Nem haragudtak az ellenállomások a ráadásért.
Több mint 1800 QSO 55 DXCC (a ráadás
óra nélkül). Hát! Még
sosem csináltunk ennyit. Sőt, még az 1500-at
sem értük el. Elkönyvelhetjük.
Jó hely Thassos a HA-QRP-re. Talán még
a HB0-nál is jobb.
2 méteres próbálkozás.
A HA-QRP ideje alatt egy pihenőben Laci összerakta
a 2 méteres yagit. Megtaláltuk a helyét.
A viszonyokhoz képest nem is annyira rossz. Gyorsan
felkerül. Megfelelő irányt vettünk,
HA-irányt. Abba mindenkinek bele kellene férnie.
Nem így volt. Összesen egy PR és
egy APRS átjátszó jelentette hallhatóságot.
Senki más, még egy beütést
sem észleltünk. Ugyan sok jóra nem
számítottunk, de hogy QSO-t sem csinálunk
azt nem gondoltuk volna, pedig közben verseny is
volt. Még azzal az SV2-es állomással
sem néztünk egyszerre a csőbe, akit több
hazai állomás is naplózott. Ez
a QTH erre nem alkalmas. Nincs mese.
Indultunk mindannyian
az ukrán-versenyen is és többezer
QSO-t nyugtáztunk, még a QRP állomás
is több, mint kétszáz összeköttetést
komplettírozott. Összességében
elmondhatjuk, hogy RH-s szemmel jó választás
volt Thassos. Összesen közel 15 000 összeköttetés
került a logokba!
Ismét gyorsan
eltelt az idő. Már pakolunk. Kompolunk. Kavargunk
egy kicsit a Thessaloniki útfelújítási
terelések miatt. Azonban jövünk. Hazafelé.
Nem igazán haladunk. Aztán Belgrád
után megjön a köd-átok. Hűha!
Imitt-amott csak két szaggatottig látni.
Olyan hullámokban képzeljétek el
a ködöt, hogy Szabadkánál Laci
az hitte elkanyarodtam előle és lassítva
érdeklődött. Alig akart hinni a szemének
néhány kilométer után, hogy
mégis ott vagyunk előttük. Lassan, de gond
nélkül érjük el a határ
kacskaringóját. Közben azért
még van egy fizető kapu, ami aztán cseppet
sem indokolt, mert egy méter autópályát
nem takar. Simán vesszük a határt
és elválunk. Itt jött aztán
az igazi tejföl. A Szeged-Hódmezővásárhely
22 kilométerét több, mint két
óra alatt bóklászom le, úgy,
hogy közben a szemem vörösre erőltetem.
Végül ezen is túlesünk.
Reméljük
még eljutunk jövőre is a HA-QRP idején
Thassosra. Még az is lehet, hogy előbb. Köszönjük
azoknak, akik segítették utunkat: Rádióvilág
Kft., Zentai Rádióklub, YU7CM, HA0HW,
HA7VK, HA5MO.
A QSL-lapokat mindenki
úgy kapja, ahogy hozzánk érkezett.
A J48RT lapjait a HA6KNX kezeli. |